Messina az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetének harmadik legnagyobb városa, Messina provincia székhelye. A városnak 250 000 lakosa van, a külterületekkel együtt ez a szám kb. félmillió. A város 1548-tól katolikus főegyházmegyei központ.

Szicília északkeleti csücske közelében fekszik, a Messinai-szoros mentén. Vele szemben, a szoros másik oldalán található Villa San Giovanni városa.

A Kr. e. 8. században alapították görög telepesek. Eredeti neve Zancle (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. A kikötőhöz vezető lépcsőket ma is "Scaletta Zancleának" hívják. Zancle alapításáról így számolt be Thuküdidész, a nagy görög történetíró: „Zanclét eredetileg az opiszok földjén lévő kalkhiszi városból, Cumaeből érkező kalózok alapították, de később, miután nagyszámú nép érkezett Kalkhiszból és Euboeából, a földet fölosztották maguk között. Alapítói Perierész és Kratemanész voltak, egyikük Cumaeből, másikuk Kalkhiszból. Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít...” Thuküdidész elmondja, hogy a siculokat a szamosziak és más jónok űzték el, akik Szicílián szálltak parta, a médek elől menekülvén. A Kr. e. 5. század elején Reggio türannosza, Anakszilasz a Messene nevet adta a városnak, a görög város, Messene tiszteletére. Sztrabón így ír erről Geographikájában: „Messenát a peloponnészoszi messzének nevezték el önmagukról. (...) Korábban a Catania közelében lakó naxosiak alapították, később betelepedtek a mamertinek, egy campaniai nép”.

Sextus Pompeius érméje, amely a messinai világítótornyot és a szküllát ábrázolja.

A várost Kr. e. 396-ban kifosztották a karthágóiak, majd a szürakuszaiI. Dionüsziosz hódította meg.

I. e. 288-ban a várost árulással bevették a "mamertinek" (olaszul: Mamertini, "Mars fiai"). A férfiakat legyilkolták, a nőket pedig elrabolták. A várost hídfőállásnak használták a vidék földúlásánál. Hamarosan összetűzésbe kerültek Szürakuszai-al. II. Hierosz szürakuszai türannosz Mylae-nél (a Longanus folyó mellett) vereséget mért a mamertinekre, és megostromolta Messinát. Karthágó a mamertineket támogatta, mivel már régóta fönnállt közte és Szürakuszai között a versengés a Szicília fölötti uralomért. Amikor Hierosz másodjára is támadásba lendült Kr. e. 264-ben, a mamertinek Rómát hívták segítségül, arra számítva, hogy majd azok megvédik őket. Róma, eleinte vonakodott, mert nem akarta, hogy más zsoldoscsapatok is fellázadjanak. Ennek ellenére, mivel tartott a Szicílián előrenyomuló és az Itáliai-félszigetet fenyegető pun hatalomtól, Kr. e. 264-ben római csapatok érkeztek a szigetre. Ez volt az első római sereg, amely Itálián kívül harcolt.

Az első pun háború végén Messina szabad város volt, és Rómával állt szövetségben. A római korban Messinát Messanának hívták, és egy fontos világítótoronynak adott otthont. A város volt Sextus Pompeius székhelye, amikor hadban állt Octavianus-szal.

Róma bukása után a várost a gótok vették be. 535-ben bizánci kézbe került. 842-ben az arabok vették be, majd 1061-ben a normannok (Robert Guiscard és Roger Guiscard vezetésével, aki később I. Roger néven Szicília királya lett). 1189-ben I. Richárd angol király Messinában pihent meg, útban a Szentföldre. Rövid időre el is foglalta a várost, mivel vita robbant ki a II. Vilmos szicíliai királyhoz feleségül ment nővére hozományával kapcsolatosan.

Valószínű, hogy Messina kikötőjébe érkezett meg először a pestis Európába, 1347-ben. A betegséget genovai hajók hozták be a palesztinai Jaffából. 1548-ban Szent Ignác itt alapította meg a világ első jezsuita iskoláját. Ebből alakult ki a későbbi Studium Generale, a mai Messinai Egyetem.

A keresztény hajók 1571-es lepantói diadalukra a messinai kikötőből futottak ki. Cervantes spanyol író, aki részt vett az ütközetben, egy ideig a városi Nagy Kórházban lábadozott. A város fénykorát a 17. század elején élte, spanyol uralom alatt. Ebben az időben Európa tíz legnagyobb városa közé tartozott. 1674-ben a város fellázadt az idegen megszállás ellen. Egy darabig megtartotta kiharcolt függetlenségét, a francia uralkodó, XII. Lajos segítségével, de 1678-ban a nijmegeni béke után a spanyolok elfoglalták és kifosztották. Eltörölték a város addigi kiváltságait, megszüntették az egyetemet és a szenátust. A spanyolok hatalmas erődítményt építettek a városban, ami innentől kezdve folyamatos hanyatlásnak indult.

1847-ben az egyik első olasz város volt, ahol zavargások törtek ki. 1848-ban nyíltan fellázadt a Bourbon-ház uralma ellen, de a fölkelést leverték. Csak 1860-ban, a milazzói csata után szabadították föl a várost Giuseppe Garibaldi csapatai. Az olasz egysülés egyik legnagyobb alakját, Giuseppe Mazzinit választották meg a város képviselőjének, 1866-ban.

Az 1908-as földrengés néhány túlélője.

1908. december 28-a hajnalán a várost csaknem teljesen elpusztította egy földrengés, majd az azt követő cunami. A katasztrófában 60 000 ember halt meg, és a legtöbb ősi épület is elpusztult. A következő évben a várost egy modern és logikus terv alapján jórészt újjáépítették. Az 1943-as amerikai bombázások a súlyos károk mellett ezrek halálát okozták. A város az esemény emlékére és a későbbi helyreállítási munkálatok miatt hősiességéért és helytállásáért érdemérmet kapott.

1955 júniusában Messinában találkoztak Nyugat-Európa külügyminiszterei: itt döntöttek az Európai Gazdasági Közösség megalapításáról (Messinai Nyilatkozat).

• A város gazdaságának egyik kulcseleme a kikötő, aminek kereskedelmi és katonai feladata is van. A mezőgazdaság legfontosabb ágai a citrom-, narancs-, mandarin-, valamint egyéb gyümölcsök, zöldségek termesztése. A városban bort is termelnek.

• Fontos nemzetközi vásárt is tartanak itt.

• A messinai dóm
• A Santissima Annunziata dei Catalani templom

• Antonello da Messina, olasz festő, a reneszánsz nagy elméje, 1430-ban született Messinában.
• Francesco Maurolico, olasz csillagász és matematikus, 1494-ben született Messinában.
• Filippo Juvara vagy Filippo Juvarra, olasz építész, a barokk stílus legnevesebb képviselője. 1678-ban született Messinában.

• Plutarkhosz – Élet Pompeiben (Kr. e. 40?)
• Giovanni Boccaccio – A Dekameron' egyes részei
• Matteo Bandello – Novelliere Első rész, 22. fejezet (1554)
• William Shakespeare – Sok hűhó semmiért (1598); Antonius és Cleopatra (1607)
• Molière – L'Etourdi ou Les Contre-temps (1654)
• Friedrich Schiller – Die Braut von Messina (1803)
• Silvio Pellico – Eufemio da Messina (1818)
• Friedrich Nietzsche – Idyllen aus Messina (1882)
• Giovanni Pascoli – L'Aquilone (1904)
• Elio Vittorini – Le donne di Messina (A messinai nők, 1949 ) és Conversazione in Sicilia (Szicíliai beszélgetések, 1941)
• Stefano D'Arrigo – Horcynus Orca (1975)
• Julien Green – Demain n'existe pas (1985)
  
  
  
  
  Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Messina