Marlon Brando (1924. április 23. – 2004. július 1.) A 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai filmszínésze.

 

Élete

Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott. Apja mezőgazdasági szerszámok eladásával foglalkozó sikeres kereskedő volt, aki ellenezte fiuk színészi pályájának biztatását, és katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát és New York-ba költözött, ahol a híres Actors Studio, Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza Marlonra: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.” 1947-ben a Broadway-n Tennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta. A kritikusok lelkesen üdvözölték azt a színészt, aki végre „az indulatait és tökösségét is magával viszi” a színpadra. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival. Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy II. világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, melyért megkapta első Oscar-díját. A szintén ebben az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?" „Mi ellen lehet?”. Az 1960-as években sorra kisebb szerepekben tűnt fel sikertelen játékával, például az 1961-es A félszemű Jackkel, melynek forgatása alatt távozásra kényszerítette Stanley Kubrickot és Peckinpahot. Majd ez a film lett az első és egyetlen rendezése is egyben. 1962-ben emlékezetes bukást szenvedett el a Lázadás a Bounty-n című filmmel. Habár a film teljes csőd volt, megismertette Brandóval Tahitit, amelybe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet a Csendes-óceánon.

Magánéletében teljes zűrzavar uralkodott. Első feleségétől egy év után elvált. 1960-ban egy mexikói színésznő lett a második felesége, de tőle is elvált, amikor beleszeretett egy tahiti nőbe – ő lett a harmadik felesége. Marlon Brando szexualitása mindig is vita tárgyát képezte. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerint Brando számos férfi-kollégájával folytatott szerelmi viszonyt, többek között James Deannel, Cary Granttel, Montgomery Clifttel és Sir John Gielguddal.^[1] 1985-ben megjelent életrajzában^[2] így vallott: „Mint a férfiak egy jelentős részének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt nem szégyellem.” Ennek ellenére a hozzá közel állók szilárdan tartják a nézeteiket: Marlon heteroszexuális volt.^[forrás?]

A Bounty-t követően Brando számos könnyen felejthető filmben szerepelt.

 

 

A Keresztapa

Marlon Brando 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa című filmben. Akkoriban mindenki Brando nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, melyben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat a Paramount Picturesnek. Közben több alkalommal felhívta Brandót, hogy jobb belátásra bírja, de azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval. Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre. Az előzmények szerint a Lázadás a Bounty-n idején telekürtölték a sajtót Marlon kicsapongásairól, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni a személyével. Mario végül elküldte a kész forgatókönyvet. Marlon elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is megerősítette, hogy őt akarja a szerepre, és próbafelvétellel igyekezett meggyőzni a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így lett Marlon Brando a Keresztapa. 1972-ben a Keresztapában Don Corleone megformálása jelentette a középkorú művész színészi újjászületését. Késő negyvenes éveiben két megigéző alakításával azonban visszaszerezte méltó hírnevét. A Keresztapáért megkapta második Oscar-díját, és szimbolikussá vált az a generációs találkozás is, ahol Brando Al Pacino-val, Robert Duvall-lal és James Caan-nal szerepelt egy vásznon. Legendássá vált a díjátadás története, melyben a Keresztapa sikerében való fürdőzés helyett a díjátadóra maga helyett egy teljes indián ruházatba öltöztetett fiatal nőt küldött el, hogy az ünneplés helyett rávilágítson a bennszülöttek nehéz helyzetére. A gesztus nem aratott sikert (kifütyülték).

Robert Duvall, aki az Apokalipszis mostban újra találkozott vele, így emlékszik vissza Marlon Brandóra: „Ő tényleg a keresztapa volt azoknak a fiatal színészeknek, akik az 1970-es években bukkantak fel, de még a mai új generációnak is. Ő volt számunkra a legnagyobb, még Laurence Olivier-ét is megelőzte. Kivételes ember volt, de csodálnivalóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.”

 

A Keresztapa után

Az Utolsó tangó Párizsban című film következett Bernardo Bertolucci rendezésében, melyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy titkos szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít.

Larry King, aki egy interjú után összebarátkozott a színésszel, így emlékezik vissza rá: „Odatette a pénzét, ahol a szája járt”. „Ha hitt valamiben, támogatni is hajlandó volt.” Ugyanakkor jelentős sztárgázsikat tett zsebre, így például 1978-ban rekordösszegnek számított az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott.

Színész generációkra volt hatása játéka, és miatta választották ezt a szakmát: Brando által „pocsék életként” definiált színész-létet. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja. Al Pacino szerint „Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánzom.”

„A valaha élt legkifinomultabb színész” – vallja Barbra Streisand. „13 éves korom óta a bálványom. Két emberöltőre elég munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: 'vajon Brando játszana-e velem?”

 

80-as évek

A 80-as évek nagy részében Marlon Brando nem játszott. 1989-ben jelent meg újra az antirasszista Forrongó évszak című filmben, melyért ismét Oscarra jelölték – ez volt az utolsó hasonló elismerés, amit kapott. Ebben az évben érte a súlyos családi tragédia is. Fia, Christian bíróság elé került féltestvére, Cheyenne szeretőjének meggyilkolásáért, ahol emberölésért 10 év börtönre ítélték, Cheyenne pedig 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett.

 

Az utolsó tangó

Brando időskorára világtól elzárkózó természete elhatalmasodott rajta és súlyproblémái is megerősítették ezt. Az utolsó éveiben a Don Juan DeMarco, a Dr. Moreau szigete és a 2001-es A szajré című filmekben tűnt fel. Marlon barátja, Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: „Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyi értékkel feljebb kerülünk a ranglistán.” Brando 80. évében ez bekövetkezett. És az isteni Brando Nicholsont jelölte ki utódjául, akit végakaratában felkért a gyászbeszédre.

 

Filmjei BemutatóCímMagyar címSzerepRendező1950The MenFérfiakKenneth 'Ken' Wilcheck/'Bud'Fred Zinnemann1951A Streetcar Named DesireA vágy villamosaStanley KowalskiElia Kazan1952Viva Zapata!Viva Zapata!Emiliano ZapataElia Kazan1953Julius CaesarJulius CaesarMarc AntonyJoseph L. Mankiewicz1953The Wild OneA vadJohnny Strabler/NarratorLászló Benedek1954On the WaterfrontA rakpartonTerry MalloyElia Kazan1954DesireeDesireeNapoleon BonaparteHenry Koster1955Guys and DollsSky MastersonJoseph L. Mankiewicz1956The Teahouse of the August MoonTeaház az augusztusi holdhozSakiniDaniel Mann1957SayonaraMaj. Lloyd 'Ace' Gruver, USAFJoshua Logan1958The Young LionsOroszlánkölykök I-II.Lt. Christian DiestlEdward Dmytryk1959The Fugitive KindOrfeusz alászállValentine 'Snakeskin' XavierSidney Lumet1961One-Eyed JacksA félszemű JackRioMarlon Brando1962Mutiny on the BountyLázadás a Bountyn1st Lt. Fletcher ChristianLewis Milestone1963The Ugly AmericanA csúnya amerikaiAmbassador Harrison Carter MacWhiteGeorge Englund1964Bedtime StoryDajkamesék hölgyeknekFreddy BensonRalph Levy1965MorituriMorituriRobert CrainBernhard Wicki1966The ChaseAz üldözőkSheriff CalderArthur Penn1966The AppaloosaKaland MexikóbanMatt FletcherSidney J. Furie1966Meet Marlon Brando1967A Countess from Hong KongA hongkongi grófnőOgden MearsCharles Chaplin1967Reflections in a Golden EyeTükörkép egy aranyos szempárbanMaj. Weldon PendertonJohn Huston1968CandyGrindlChristian Marquand1968The Night of the Following DayChauffeurHubert Cornfield1969QueimadaQueimadaSir William WalkerGillo Pontecorvo1970King: A Filmed Record...Montgomery to Memphis1972The NightcomersAz éjszakai jövevényekPeter QuintMichael Winner1972The GodfatherA KeresztapaDon Vito CorleoneFrancis Ford Coppola1972Last Tango in ParisAz utolsó tangó PárizsbanPaulBernardo Bertolucci1976The Missouri BreaksRobert E. Lee ClaytonArthur Penn1978Raoni1978SupermanJor-ElRichard Donner1979Apocalypse NowApokalipszis mostColonel Walter E. KurtzFrancis Ford Coppola1980The FormulaA képletAdam Steiffel, Chairman Titan OilJohn G. Avildsen1989A Dry White SeasonForrongó évszakIan McKenzieEuzhan Palcy1990The FreshmanAz újoncCarmine SabatiniAndrew Bergman1991Heart of Darkness: A Filmmaker's Apocalypse1992Christopher Columbus: The DiscoveryKolumbusz, a felfedezőTomas de TorquemadaJohn Glen1995Don Juan DeMarcoDon Juan DeMarcoDr. Jack MicklerJeremy Leven1996The Island of Dr. MoreauDr. Moreau szigeteDr. MoreauJohn Frankenheimer1997The BraveA halál áraMcCarthyJohnny Depp1998Free MoneyDolcsi VitaThe SwedeYves Simoneau2001The ScoreA szajréMaxFrank Oz2006Big Bug Manhang (Brando még a 2004-ben bekövetkezett halála előtt befejezte a hangfelvételeket)Superman ReturnsSuperman visszatérarchív felvételek

 

Jelentősebb díjai

• Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A Keresztapa, 1973
• Golden Globe-díj, legjobb drámai filmszínész, A keresztapa, 1973
• Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
• BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
• Arany Glóbusz, legjobb drámai filmszínész, A rakparton 1955
• BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Julius Ceasar, 1954
• BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Viva Zapata, 1953
• Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, legjobb színész, Viva Zapata, 1953
  
  
  
  
  Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marlon_Brando