sola Bella

volt Isola di Santo Stefano

Kicsiny, mészkőből álló sziklás sziget a Taormina alatt elterülő Szent András-öbölben.(Baia di Sant'Andrea. ) Területe 8000 m2, tengerszint feletti magassága 33 m. A szigetet egy változó állapotú, az időjárástól és a vízállástól függő homokzátony köti össze a parttal. Nyáron, jó időben száraz lábbal át lehet menni.

Elérhető a 114-es útról, az Il Gabbiano (a Sirály) nevű étterem mögött levő lépcsőn keresztül. (kb. 150 lépcsőfok). Négyszáz méterre van innen a Taormina központjáig közlekedő libegő. A festői szigetet körülvevő öbölben egymást érik a szállodák, amelyek ebből a szép kilátásból élnek. A szigetet a parttal összekötő homokpadon van csak szabad strand, az öböl mentén a többi mind fizetős.

A kis mészkősziklát a középkorban Szent István vértanúról Isola di Santo Stefano-nak nevezték. Mai neve, Isola Bella, a szép sziget Wilhelm von Gloeden német fotográfustól származik.(N.B. Ez nem az egyetlen ilyen földrajzi név Olaszországban, Isola Bellák vannak még pl. Toszkánában a Tirrén-tengerben, és Lombardiában a Lago Maggioreban, stb. )

Az Isola Bella szépségét olyan nagy művészek méltatták, mint a francia festő Jean Houel, az író id. Aléxandre Dumas, Guy de Maupassant,- William Somerset Maugham, a magyar Egry József pedig megfestette.

A kicsiny sziklaszirtet nagyon sokáig, évszázadokig csak halászok látogatták, állandó lakója nem volt.

1806-ban Bourbon Ferdinánd nápolyi-szicíliai király a szigetet a Taormina városának ajándékozta.

A város, pénzszűkében lévén, később eladta azt

-------

1890-ben a szigetet 5200 font sterlingért megvette Lady Florence Trevelyan, Salvatore Cacciola taorminai polgármester felesége, és itt is hobbikertet alakított ki, mint a taorminai nagy kertjében. (a későbbi Giardino Pubblico, vagy Villa Comunale) Hozatott mindenféle egzotikus növényt messze földről, és a nagy részét saját maga ültette el, ápolta a kertet. Egyéb elfoglaltsága nem lévén, szeretett itt időzni, levegőzni.

Lady Trevelyan halála után a sziget még többször gazdát cserélt, végül, 1958-ban két fivér, Leone és Emilio Bosurgi vette meg. .Ez a két vállalkozó mérhetetlenül gazdag volt, mert ők voltak a messinai székhelyű, de kezdettől multinacionális Sanderson and Sons cég tulajdonosai. A Sanderson főleg citrusfélék ipari feldolgozásával foglalkozott, nevezetesen az élelmiszeriparban használatos citrátsav előállításával és exportjával, de voltak egyéb érdekeltségeik más földrészeken is, pl. Argentinában és az Egyesült Államokban.

A Bosurgiak Isola Bellán építettek egy , a természetben szerényen megbúvó, a tereptárgyakkal kitűnően álcázott, minden luxussal felszerelt álomvillát. Itt fogadták a 60-as években illusztris vendégeiket, államfőket, üzletembereket. Persze, irigyeik is akadtak szép számmal, és nemcsak Taorminában. Politikai okokból csődbe juttatták a vállalataikat Argentinában, majd vagyoni perekkel anyagilag lehetetlenné tették őket az Egyesült Államokban. A dominó-effektus oda vezetett, hogy a szicíliai tulajdonaikat is el kellett (volna) árverezni. A messinai Sanderson gyárral ez sikerült is, az Isola Bella árverezése azonban kudarcba fulladt. Öt és fél milliárd líráéért (ma talán 15 millió € lenne) kínálták 1984-ben, de annyiért nem kellett senkinek. A szicíliai regionális önkormányzat és annak hivatalai már ekkor megpróbálták rátenni a kezüket Isola Bellára, mégpedig ingyen akarták kisajátítani. Az ürügyet egy arasznyi gyíkocska (podarcis medemi sicula, lucertola a ventre rossa, vöröshasú gyík) szolgáltatta, amely a sziget szikláin sütkérezik naphosszat. Kitalálták, hogy ez a kis állatka őshonos – ez még rendben volna – és az egész világon csak itt fordul elő. - Ez az állítás már szélesebb körű vizsgálatokat igényelne, melyeket még „természetesen” nem végeztek el. Így a vörös hasú gyík „egyetlen” élettere, az Isola Bella természetvédelmi területté kellett, hogy váljon, Ezt azonban a szicíliai hatóságok csak évtizedes harcok, perek után tudták véghezvinni.

Ma az egykori Bosurgi-villa (ma Villa Caronia) minden ékességétől megfosztva, üresen áll. A kertet úgy-ahogy rendben tartják. Terveztek ide egy természettudományi múzeumot, ez, anyagi források hiányában még nem valósult meg. A sziget korábban a WWF, ma egy helyi természetvédő állami szerv felügyelete alatt áll. Meg lehet látogatni, egyszerre 15 személyt engednek be. A belépődíj teljes áron 4.- €, gyerekeknek 2.-€

Minderről vöröshasú gyíkocskák mit sem tudnak. Vidáman futkároznak fel-alá a sziklakertben, ahogyan ezt tették a halászok, a névtelen hercegnő, Lady Trevelyan, és a Bosurgi-fivérek idejében. --------

Részlet készülő szicíliai útikönyvemből.

Aki többre is kíváncsi, netán szeretne velem kirándulni jönni, el tud érni itt: rithorv@hotmail.com