Az olasz csizma orrán lebegő szigetről már rengeteget olvastunk és hallottunk, mielőtt útre keltünk. És persze, mint minden utazás, a Szicíliai is sok elképzelést felülmúlt és jó néhány sztereotípiára rácáfolt. Nem keltek életre körülöttünk a keresztapából jól ismert jelenetek, nem raboltak ki bennünket a zsebtolvajok, és nem láttunk szerelmesek között perpatvart sem, ami a filmekben általában azzal végződik, hogy a feldühödött asszony féktelen szitkozódások közepette dobálja ki szeretője holmiját egy emeleti lakás ablakából.

Utazásunk során mindvégig éreztük, hogy a szicíliaiak valóban mások, mint északi testvéreik. Úgy tûnt, minden pillanatot megragadnak, hogy jól érezzék magukat: munkába menet például ráérõsen betérnek a közeli bárba egy cornetto-ra és egy kávéra; sziesztaidõben egy árnyékos parkban levetett cipõvel, mezítláb üldögélnek és ebédelnek; délután pedig, munkából hazafelé menet öltönyös, nyakkendõs urak vedlenek fürdõruhára a tengerparton, hogy belecsobbanjanak a hullámokba.

Terveink között Szicília észak-nyugati részének bebarangolása szerepelt. Mint a Calabriából érkezõk általában, mi is Messinába, a sziget tengeri kapujába érkeztünk, amelynek körvonalait már a komp fedélzetérõl is megcsodálhattuk. Elsõ utunk a sokat dicsért és méltán népszerû kisvárosba, Taorminába vitt. A városkába vezetõ meredek szerpentinen csak lassan araszolhattunk felfelé, köszönhetõen a tömött turistabuszoknak.

Kész megváltás volt a kocsit a hegy gyomrába épített parkolóban hagyni, s a helyi kisbusszal folytatni barangolásunkat, amellyel néhány perc alatt feljutottunk a régi városkapuhoz, a Porta Messinához. A fõutcán végigsétálva igazi szicíliai hangulat fogadja az utazót: egymást érik a pici, színes árukkal megrakott boltok, a páremeletes panziók, vendéglõk és kerthelyiségek, s a fõútról lépten-nyomon félhomályos utcácskák és lépcsõk nyílnak, amelyekrõl nem tudni, hová vezetnek.

A Teatro Greco egy egészen különleges színfoltja a városnak, ahol a több ezer éves történelem keríti hatalmába a látogatót. A görögök tervszerûen vájták úgy a színház ülõhelyeit, hogy a nézõk számára az elõadás háttere a természet, a tenger és az Etna sokszor hófödte csúcsa legyen. Szicília második legnagyobb színháza jelenlegi formáját a római idõkben kapta, amikor teljesen átalakították, megnövelték és alkalmassá tették gladiátorjátékok rendezésére is.

A várost dél felé elhagyva Szicília egyik legszebb partszakaszán autóztunk. A különleges természeti szépségekkel megáldott Lido Mazzaro, a kék barlang, a szirének öble, a parányi Isola Bella, és a tengerbõl meredeken kiemelkedõ sziklák mind-mind hozzátartoznak a taorminai tengerpart gyönyörû látványához.

Következõ úti célunk az Etna volt, Szicília egyik közismert szimbóluma. Útközben megálltunk az Alcantara folyó különleges szurdokában, ahol a folyó vize vájt utat az Etna megkövesedett lávafolyamába, így alakítva ki a gyönyörû sziklahasadékot. A nyári melegben hûsítõen hatott a jéghideg víz, de aki nem kívánt mezítláb besétálni a szurdok szûkülõ, kavicsos medrébe, az néhány ezer líráért gumicsizmát is bérelhetett.

A fürdõzés után az Etna felfedezése következett. A hosszú sorbaállást feledtette a felvonóból elénk táruló pazar látvány. A nyári idõszakban nehéz elképzelni, hogy itt síelni is lehet, de az alattunk lévõ kisebb sífelvonók errõl árulkodtak. A Torre Del Filosofoi csúcsnál több lehetõség közül választhattunk: az egyik, hogy dzsippel felmegyünk addig a pontig, amely a legközelebb található a kráterhez. A másik lehetõségünk a csúcs gyalogos megközelítése volt. Természetesen ez utóbbit választottuk. Útközben több krátertölcsért és megkövesedett lávával félig betemetett menedékházat láttunk.

Vulkánmászó kalandunk után Palermo és Cefalú nyugodtabb szemlélõdést ígért. Cefalú az egyik legnépszerûbb üdülõhely a szigeten. Ha Palermo felõl érkezünk, pazar kilátás fogad bennünket: a város fölé emelkedõ, közel háromszáz méter magas szikla alatt megpillanthatjuk a város jelképét, a normannkori Dómot és a köré csoportosuló apró, piros tetõs házakat. A város szélétõl kényelmes séta vezet a Dómig, Szicília legrégebbi katedrálisához, amelyet II. Ruggero emeltetett hálából, hogy Szûz Mária kimentette õt egy tengeri viharból. Cefalú impozáns katedrálisának megtekintése után a Corso Ruggeron a tenger felé folytattuk utunkat. Az egyre szûkülõ fõutcát fõutcát szigorú paloták, csúcsíves ablakú házak, szûk sikátorok keresztezik, a középkori hangulatot még a folyamatosan fényképezõ japán turisták sem tudták elrontani.

Palermo, Szicília fõvárosa a tenger felõl megközelítve mutatja legelõnyösebb arcát. A háttérben a Monte Pellegrino magasodik, a kikötõben komphajók, tengerjárók pihennek, a parton pedig nyüzsgõ élet tárul az utazó szeme elé. Elsõ utunk persze a város szintén több évszázadon át épített katedrálisához vezetett.

Aki Palermóban jár, ki ne hagyja programjából a Kapucinusok kolostorát, bár a látványra nem árt lélekben felkészülni. A kolostor pincerendszerében – a különleges klímának köszönhetõen – a halottak természetes módon mumifikálódtak. Hátborzongató, de egyben különleges hatású a katakomba folyosóin végigsétálni, melyek falain az egykori kapucinus szerzetesek, és a helyi férfiak, nõk és gyerekek holttetemei függnek. A túlvilági látogatás után a város régi központjába igyekeztünk. A San Givanni degli Eremiti templom egyike Palermo leghíresebb épületeinek. A Dóm mellett a leghíresebb látnivaló a Palazzo dei Normanni, az egykori normann királyi palota és mellette a Capella Palatina, a királyi várkápolna.

De Szicília gyönyörû kulturális látnivalói mellett érdemes egy kicsit a körülöttünk zajló életre is figyelni, mert az itteni emberek láthatóan sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek társas életükre: a családi, baráti kapcsolatok nagyon fontosak számukra, és még az ide érkezõ idegeneket is meglepõ kedvességgel fogadják. Amint lemegy a nap és megszûnik a perzselõ meleg, az emberek sétálni indulnak a korzóra, ahol barátokkal, ismerõsökkel futnak össze, s ahol az is teljesen természetes, hogy a pici gyerekek este 11-kor még javában kint hancúroznak a derûs emberek forgatagában.


Utazási információk

Terület: 25, 461 km2.
Éghajlat: Földközi-tengeri, a tél enyhe, a nyár forró. Egész évben érdemes utazni. Vallás: Katolikus.
Hivatalos nyelv: Olasz (szicíliai nyelvjárás).
Pénznem: Euro (1 Euro = kb. 250 Ft).
Kiutazás: Budapesttõl kb. 2 200 km-re fekszik. Az olasz autópálya hálózat jól kiépített, használatáér t fizetni kell Nápoly magasságáig. Ettõl délre ingyen használhatunk néhány szakaszt. A gépkocsival érkezõ turisták számítsanak a gyakori közúti ellenõrzésekre.
Beutazási feltételek: Személyi igazolvány elegendõ, de a gyakorlati nehézségek elkerülése érdekében ajánlatos az érvényes útlevél is.
Miért utazzunk? Az aktív vulkánokért, a természeti szépségekért, a vonzó strandokért, a búvárkodásért, a gasztronómiáért, a folklórér t. Helyi közlekedés: A tömegközlekedési tarifák kicsit drágábbak, mint Magyarországon, de a színvonal is magasabb. Érdemes kismotort bérelni.
Helyi specialitások: A fagylalt és a jeges turmixitalok igazi hazája, itt õsi tudomány, sõt mûvészet készítésük.
Árak: 4 fõs apartman kb. 20 - 30 euro/nap (5 - 7 000 Ft); négycsillagos szállás kb. 60 - 100 euro/nap (15 - 25 000 Ft), általában reggelivel. Az étkezés nem túl drága, 10 euroért már lehet ebédelni, de az utcai pizzeriákban olcsóbban is tudunk étkezni. Az éttermekben a felszolgálásért külön díjat számolnak fel (3-5 euro).
Világörökségi helyszínek: Villa Romana del Casale, (IV.sz.), Aeolian (Eolieszigetek), Val di Noto késõbarokk városai (Dél- Kelet Szicília).
További info: www.retesicilia.it , www.sicilia.com