Agrigento (Szicíliai nyelven Girgenti) Szicíliában, Olaszországban található, Agrigento provincia székhelye. A város egy tengerparti hegytetőn helyezkedik el. A város az ókori görög Akragasz (latinul Agrigentum) város helyén fekszik.

A várost egy tengerre néző hegytetőre építették. A közelben két folyó is található, a Hypsas (Sant'Anna) és az Akragasz (San Biagio). A várostól északra természetes erődítményként egy sziklaszirt emelkedik. A város a Kr. e. 582–580 közötti időben alapították a Gela városából érkező görög telepesek. Az Akragasz név jelentése nem tisztázott, noha számos magyarázat született rá. Az egyik elképzelés szerint a név egy legendás alapítótól, Akragantétól származik. Ez az egyike azon visszamenőleges magyarázatoknak, amelyek egy homályos értelmű elnevezés értelmezésére születtek.

A vidék már az őskorban is lakott volt. Erről tanúskodik számos bronzkori lelet. Az első görögök a Kr. e. 7. század végén tűntek föl (ebből az időből származik a montelusai archaikus nekropolisz).

Thuküdidész szerint a várost Kr. e. 580-ban alapították meg. ("Körülbelül Gela megalapítása után 108 évvel a gelaiak megalapították az Akragasz folyóról elnevezett Akragaszt, létrehozójaként Arisztonószt és Pisztiloszt nevezvén meg, és a városban ugyanolyan intézményeket állítottak, mint a sajátjaik voltak" – Thuküdidész, IV. könyv, 4.) A város elhelyezkedése stratégiai fontosságú volt a rodoszi-krétai származású nép számára, mivel politikai és katonai befolyásukat így kiterjeszthették a sziget nyugati partjaira.

Akragasz gyorsan fejlődő város volt, és az ókori Görögország leggazdagabb és leghíresebb gyarmatává lett. Phalarisz és Therón türannoszok alatt lett igazán jelentős város. Therón fia, Thraszidéusz bukása után a demokratikus városállam lett. Noha a város semleges maradt az Athén és Szürakuszai között kirobbant ellenségeskedésben, a helyi demokrácia megbukott, amikor a karthágói csapatok kifosztották a várost (Kr. e. 406). Akragasz soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár Timoleon uralkodása alatt némileg újra felcsillant a régmúlt dicsőség fénye a Kr. e. 4. században.

Akragaszt mind az ókori Róma (Kr. e. 262), mind pedig a karthágóiak (Kr. e. 255) kifosztották a Kr. e. 3. században. A város a második pun háború (Kr. e. 218–201) idején különösen sokat szenvedett, mikor a háborús felek a terület birtoklásáért acsarkodtak. Róma végül Kr. e. 210-ben elfoglalta a várost, és a neve Agrigentum lett. A következő évszázadokban is többnyire görögül beszélő közösség lakta a települést. A római uralom alatt a város újra virágzásnak indult, és lakói Julius Caesar halála (Kr. e. 44) után megkapták a római polgárjogot. A Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom része lett. Ebben az időszakban a városlakók tömegesen hagyták el a város alacsonyan fekvő területeit, és a korábbi akropolisznak helyet adó hegytetőre költöztek. Ennek okai nem tisztázottak, de a folyamat összefüggésbe hozható a szaracénok és a berberek partmenti rajtaütéseivel. 828-ban a szaracénok elfoglalták a város maradékait, és a település új neve Kerkent lett. Ebből származik a város szicíliai elvenezése, a "Girgenti", amely 1927-ig maradt érvényben. Ekkor Mussolini úgy döntött, hogy a latin elnevezés olaszosított változatát teszi meg a város hivatalos nevévé.

Agrigento jelentős idegenforgalmi központ, ami nem meglepő, ha gazdag kulturális és történelmi örökségét nézzük. A város egyben a környező vidék mezőgazdasági központja is. Már a római kor óta folyik a kén és a hamuzsír bányászata. Kivitelüket a közeli Porto Empedocle kikötőjén keresztül bonyolítják le (a városkát Empedoklészről, a nagy akragaszi filozófusról nevezték el). Az egy főre jutó jövedelem alapján Agrigento Olaszország egyik legszegényebb városa. Állandó gondot jelent a szervezett bűnözés jelenléte, amely leginkább a maffia működését és drogcsempészetet jelent.

Az ősi Akragasz nagy területen feküdt, egy részét még máig sem tárták fel. A leghíresebb régészeti látványosság a Templomok Völgye (az elnevezés igazság szerint helytelen, mert inkább hegyhátról, mint völgyről van szó). Ez egy nagy területet jelent az ősi város déli részén, ahol hét fölséges, dór stílusban épült görög templom látható, amiket a Kr. e. 5. és 6. század között építettek. Mostani föltárt és fölújított állapotukban némelyikük a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. A szóban forgó terület a Világörökség része. Két olyan épület maradt meg a legjobban, amelyeket hagyományosan Héra és Konkordia istennőknek szenteltek (noha ezzel számos archeológus nem ért egyet). A Konkordiának szentelt templom figyelemreméltóan jó állapotban maradt fönn, ugyanis 597-ben keresztény templommá alakították. A Konkordia-templom körüli területet a korai keresztények katakombaként használták, akik a kriptákat a sziklákból vájták ki.

A többi templom már nincs ilyen jó állapotban, mivel számos földrengés rongálta meg őket, és köveiket is előszeretettel használták fel későbbi építkezésekhez. A legnagyobb közülük Zeusz Temploma, amelyet a himérai csata (Kr. e. 480) emlékére állítottak, és a valaha épült legnagyobb dór templomnak tartják. Annak ellenére, hogy használatban volt, láthatóan sohasem fejezték be, és a munkálatokat a karthágóiak Kr. e. 406-os inváziója után abbahagyták. A 18. században a templom maradványaiból sok követ elszállítottak és fölhasználtak Porto Empedocle kikötőjének építésénél. A Héphaisztosz, Héraklész és Aszklépiosz tiszteletére is építettek a szent területen templomokat. Démétérnek és Perszephonénak is van itt szentélye (ez utóbbit korábban Castor és Pollux Templomaként ismerték). A punok által gyújtott tüzek nyomai még ma is látszanak a szentélyek kövein.

Agrigento - Concordia temploma madártávlatból

Számos egyéb hellén és római lelet is található a város környékén. Ezek között egy, a hellenisztikus kor előtti barlang Démétér Temploma mellett helyezkedik el, San Buiagio temploma alatt.

Egy, a szent terület mellett levő, késői hellenisztikus síremlék tévesen jelezte "Thérón sírjának" helyét. A 13. században épült San Nicola templomban föllelhetünk egy, az 1. századból származó "herónt" (hősi síremléket). A környéken föltártak egy görög-római települést is. Számos ókori nekropolisz vár még föltárásra.

A mai Agrigento modern város, bár számos középkori és barokk épület megmaradt. Ezek közül megemlítendő a 14. századi katedrális és a 13. században épült Santa Maria dei Greci temploma, ami egy ókori görög templom helyén áll. A városban figyelemreméltó archeológiai múzeum is van, amely az ókori város leleteit mutatja be.



Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento