Palermo, Szicília fövárosa csodásan egyesíti magában a múltat és a jelent, de erröl akár több száz oldalon lehetne mesélni. Én csak az egyik híres és egyedülálló értékét ragadtam ki, amit ha pár szóval is, de muszáj bemutatnom:

A Kapucinus Kripta és a szerzetesrend:

A mai Kapucinus Kripta egymásra meröleges folyosók labirintusa, amely a kolostortemplom alatt helyezkedik el, s 200 év építkezési kedvének nyomait viseli magán. A hosszú építmény lehetövé tette, hogy a holtakat életkoruk, nemük és foglalkozásuk alapján több csoportba osszák. (Ez a késöbbi idökben lett fontos.)

Még egy felszentelt kápolnát is építettek ide. A Kapucinus Kripta kereken 8000 múmiájának nagy része természetes úton keletkezett szárazmúmia. A falak mentén fülkékben állnak vagy fekszenek, nyitott és zárt ládákban, koporsókban nyugszanak a holtak. A kripta mai formájában talán kicsit hátborzongató, de nem feltétlenül komor hely. Némely folyosóján a magasban lévö ablakokon át még a nappali fény is behatol. S mivel egy-két ablak mindig nyitva van, rendszeresen friss levegö szellözteti a folyosókat. A falak szárazsága mellett éppen ez az egyik oka annak, hogy a maga nemében egyedülálló temetkezési hely mumifikáló hatásúvá vált.

A kapucinusok Szicília földjén 1534-ben építették fel kolostorukat, Palermo város falai elött. A kapucinus rend ekkor újkeletü, szigorú szerzetesrend volt, amely nemrég vált ki a nagy tiszteletben álló ösi ferences rendböl. Csupasz cellákban, kopár épületekben éltek a szerzetesek, szigorú elvek szerint. Életüket az imának, a Szentírás tanulmányozásának, a szegények és betegek ápolásának szentelték. Szigorú szegénységi fogadalmat tettek, amely halálukig elkísérte öket. Amikor valamelyikük távozott az élök sorából, holttestét csupán egy lepelbe csavarták, és egy szük, sírszerü katakombába engedték le. Hogy ennek melyik részén ért földet, az a véletlen játékára volt bízva. Ez a lélektelen eljárás csak akkor változott meg, csak akkor voltak kénytelen felhagyni e szokással, amikor az egyre népesebbé váló rendnek már nem volt ehhez elég helye.

Egy ilyen jellegü sírlátogatás -teljesen érthetöen- komoly idegi megterhelést jelent. Ha azonban már túljutsz az elsö rémületen, utat engedhetsz az olyan gondolatoknak is, amilyeneket a 39.zsoltár szerzöje fogalmazott meg híres imájában:

"Jelenítsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az. Hogy tudjam, milyen múlandó vagyok."





Forrás: http://olaszorszag.freeweb.hu/szicilia6.html